Rasta III.

Szemedbe nézek, s megszűnik a külvilág.
Hozzádbújok, s magamba szívom bőröd illatát.
Egy nap is végtelen nélküled,
S megőrülök, ha nem lehetek veled.
Bárhol vagyok, bármerre járok,
Rajtad kívül mást nem imádok.
A leggyönyörűbb hely is üres, szürke nélküled,
S szomorú vagyok, ha nem lehetek veled.

                                     /2008. IX. 27./
                                     (Velence; Jesolo)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.