A Heroin Naplók - Egy összetört rocksztár életének egy éve 2007-ben jelent meg Amerikában és remélhetőleg még idén napvilágot lát kis hazánkban is. A könyv elég átfogó képet ad a függőségről egy olyan ember tollából aki kétszer halt meg a heroin miatt és kétszer "született újjá". Nikki Sixx a '80-as évekbeli Mötley Crüe alapítótagja és basszusgitárosa kétszer kellett hogy meghaljon ahhoz, hogy leküzdje a drogot. Az érdekesség a dologban az, hogy 1987-ben amikor a banda a csúcson volt, Nikki a legsötétebb narkós időszakát élte és mégis ebben az elborult időszakában szorgalamasan vezette naplóját, amit 2007-ben Ian Gittins közreműködésével, elveszett dalszövegek, akkor íródott dalszövegek és akkori ismerősök visszaemlékezéseivel és kommentárjaival színesítve kiadott. Meglehetősen nehéz és megrendítő olvasmány, hiszen nyomon követhetjük egy ember teljes összeomlását és "leépülését". Nem éppen egy tündérmese.

A könyv ajánlása így szól:
       
 " Ajánljuk ezt a könyvet és utazást minden alkoholistának és drogfüggőnek, akik elég bátrak voltak, hogy szembenézzenek démonaikkal, és terjesszék az üzenetet, hogy van remény, és van fény az alagút végén."
 

Alice Cooper:

"Sosem hittem volna, hogy Nikki Sixx a harmadik Mötley Crüe album után is életben lesz még. Az olyanok mint én, Bowie és Elton John professzionális sorskísértők voltak, de Nikki messzebre ment nálunk - ő lőtte magát, amit mi sosem mertünk. Jól ismertem Jim Morrisont, és Nikkis sokban emlékeztetett rá. Amikor Jim huszonhét évesen meghalt, nem azon döbbentünk meg, hogy meghalt; elsősorban az döbbentett meg, hogy ilyen sokáig élt."

Nikki köszönetnyilvánítása:

"Szeretnék küldeni egy hatalmas francia csókot és egy óriási köszönömöt mindenkinek, akiben volt elég kurázsi, hogy elmesélje a saját részét ebből a sötét és néha ízléstelen történetből. Anélkül, hogy tudtátok volna, a végeredmény vajon csodálatos vagy pedig katasztrófális lesz, ti mégis félelem nélkül vállaltátok a kihívást. A ti éleslátásotok segítette e könyv létrejöttét, ami reményeim szerint teljesebb képet fest majd a függőségről.

Iannek, aki támogatott, lökdösött és unszolt, hogy az igazság és a felfedezés ösvényén maradjak, és aki hálátlan órákat töltött kutatással és interjúkkal, hogy kitöltse a firkálmányaimon tátongó hézagokat. Köszönöm, Ian. A te tehetséged és szenvedélyed nagyon sokat ad e könyvhöz.

És mindazoknak, akik nem voltak elég tökösek vagy bátrak, hogy válaszoljanak a hívásokra vagy e-mailekre. vagy folyamatosan csak hazudtak és azt mondták, "Oké", de aztán eltűntek, és azt gondolták, hogy ez a könyv esetleg "lerombolhatja a róluk kialakult képet". Mostmár tisztábban látom, mint valaha is, hogy miért vagytok azok, akik vagytok az életben - egyszerűen gerinctelenek."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.