Édes, kedves mégis álnok.
Rosszabb, mint a rémálmok...
Szeret, ölel s mégis megcsal.
Ez az amibe az ember belehal.
Várod, majd látod...
De a végén mégsem találod...
Kedves,gyöngéd, máskor meg megmar,
S ha nem vigyázol, végül halálra mar...
Azt hiszed ismered, de rájössz mégsem...
Hazugság, álarc rajta minden.
Szereted, imádod, máskor a halálát kívánod...
Ám végül Ő lesz a halálod...

                                     /2008.III.24.(14:45)/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.