Van egy érzés, melytől elszorul a torkom.
Ezt az érzést most papírra írom.
S remélem megértesz, mert nem bírom.
Nem bírom tovább a magányt, melyben élek;
A sötét zord érzéseket, melyek szívemben égnek.

Sötétbe zár a magány.
Néha hívogat a halál.
Rettegek, mert gyengének érzem magam,
S néha a gyűlölet markába taszítom önmagam...

                                                 /2006.11.10/

ötleteket szívesen veszek címhez!
Amúgy ezt akkor írtam, amikor Pestre költöztünk... Elég hűen tükrözi akkori lelkiállapotom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.