Sétálva a parkban,
Esti félhomályban.
Üres már a város,
S csak az én lelkem sáros...

Nélküled járom a várost,
Számban a cigi, bármily' káros...
Látni, ölelni vágylak,
De éjjel egyedül adom magam az ágynak...

Messze vagy, távol jársz,
Súgd meg nekem, mit kívánsz!
Teljesítem vágyaid,
S éjjel őrzöm álmaid.

Illatodat ölelem, hangodat látom,
És rajtad kívü senkire sem vágyom...

                                     /2009.I.19./

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.