Akkor

Akkor szép volt, jó volt minden.
Akkor még nem folyt patakokban a könnyem.
Vidám voltam, s nyugodt.
Mostmár semmit nem tudok...
Nem érzek semmit, mégis fáj minden...
Tele vagyok érzésekkel, s tudom, el kell tűnnöm innen...
Nem találom a helyem sehol a világon,
Nem tudom, de érzem, hogy van még barátom...
Nem tudom egyáltalán miért kell élnem...

Akkor olyan volt minden, mint egy álom,
Akkor azt hittem, nem létezik rémálom...
Most már tudom, hogy tévedtem...
Hisz rémálom lett az életem...
Tudom, soha nem lesz már olyan, mit akkor,
De talán újra felragyog a Nap egy arctól...

                                                      /2008.III.27. (9:59)/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.