Rasta

Esőben állva,
Szívem kitárva
Világgá üvöltöm bánatom,
S azt, hogy mennyire utálom!...
Mennyire utálom, azt, amit teszel,
Hogy néha semmibe veszel...
Te nem hiszed el, de kellesz nekem!
Ám olykor elveszítem benned a hitem...

                                                                           /2008.VII. 21/

                                                                               (19:56)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.