A holokauszt az emberiség szégyene! A modern, fejlődő világban nincs helye a rasszizmusnak! Minden ember egyenlő! Ezekkel a mondatokkal látszólag, illetve a külvilág felé mindenki egyet ért. Mégis, szinte minden nap hallunk olyan híreket, melyek rasszista megnyilvánulásokról és megmozdulásokról számolnak be. Ám ami a legrosszabb: a rasszizmus már a tizenévesek körében is jelen van.

            Napjainkban szinte már nincs olyan területe az életnek, amely ne érintené a fiatalokat. A drogok, az alkohol, a szexualitás, a rasszizmus, a lopás, a politika, a hazugságok, és még lehetne folytatni a sort. Ezek közül azonban az egyik legsúlyosabb talán a rasszizmus. De mi is a rasszizmus?

            A rasszizmus embertársainkkal szembeni előítélet származásuk, bőrszínük illetve vallásuk miatt.  Ennek különböző megnyilvánulási formái vannak. Mint például  a diszkrimináció, ami az emberekkel való megkülönböztetett bánásmódot jelenti. A rasszizmus először gondolatban, majd később - nem törvényszerűen -,  de az esetek többségében cselekedetekben is jelentkezik. Ezt sajnos nem egyszer személyesen is tapasztaltam. Például amikor futballmeccsen a mögöttem ülő nálam fiatalabb fiúk a néger játékosokat szidják, huhognak nekik, és a majmokhoz hasonlítják őket. Vagy amikor iskolatársaktól, osztálytársaktól hallom, hogy olyan embereket szidnak csupán a bőrszínük vagy nemzetiségük miatt, akiket nem is ismernek. Ilyenkor elgondolkozom azon, hogy vajon felfogják-e egyáltalán annak a súlyát amiről beszélnek.

            Ezek azonban csak enyhe példák voltak arra, hogy valójában milyen kegyetlenek tudnak lenni a fiatalok a rasszista nézeteiket követve. Gondolok itt például arra, hogy az elmúlt időszakban egyre több hír számolt be fiatalok által elkövetett bántalmazásokról, melyeknek hátterében nem egyszer a rasszizmus áll.

            A rasszista nézetek miatt elkövetett cselekedetek azonban legtöbbször nem fizikai hanem sokkal inkább lelki sérüléseket okoznak, melyek egész életében elkísérhetik a bántalmazott félt.

            Egy amerikai feminista honlapon nemrégiben ajánlottak egy tizenéves lány által készített rövid filmet, melyből megtudjuk, hogy az egyik fél által a másik irányába tanúsított rasszizmus torzíthat a támadott fél énképén.

            A filmben több anyuka és fiatal lány is beszél arról, hogy hogyan próbálják elnyerni a feketék a fehérek toleranciáját.  Például hallhatunk egy történetet, miszerint egy édesanya már a hatéves kislányát is bőrfehérítővel keni, vagy éppen egy régi kísérletnek lehetünk szemtanúi, amiben 21 fekete kisgyermeket megkérnek, hogy válasszanak két baba közül. Az eredmény megdöbbentő: 21-ből 15 gyerek a fehér babát választotta. Egyikük indoklása rendkívül megrázó és elgondolkodtató: „mert a fehér baba szép,  de én olyan vagyok, mint a barna, ami csúnya”.

            Azonban nem csak a bőrszín és a származás lehet az indulatok forrása, hanem a vallás is, méghozzá láthatunk példát arra is, hogy egymáshoz közelálló vallásúak támadnak egymásra.

            Éppen az év elején,  a Holokauszt Emléknapjának előestéjén, történt, hogy zsidó fiatalok támadtak arabokra. A zsidó tizenévesek véresre vertek két arab fiatalt Izraelben. A rasszista támadás elkövetői szinte mindannyian kiskorúak voltak. A Jeruzsálem közelében élő zsidó fiatalokat egy internetes üzenettel hívták a helyszínre. A feladó azt írta, "zsidó véreim, ne hagyjuk, hogy arabok mászkáljanak a környéken!" Ezután több tucatnyi botokkal, késekkel felfegyverzett fiatal gyűlt össze a helyi bevásárlóközpont előtt. Egy tizenhat és egy tizennyolc éves arab fiú éppen hazafelé, egy közeli menekülttáborba tartott, amikor rájuk támadtak. Egyiküket megkéselték, ő el tudott futni. Társát viszont eszméletlenre rugdosták. Összesen 11 támadó ellen indult eljárás, közülük nyolcan még kiskorúak. Mindannyian házi őrizetben várják a bírósági tárgyalást. A Haaretz című lap által közzétett videofelvétel még április 30-án, a Holokauszt emléknap előestéjén készült. Egy nappal később Ehud Olmert izraeli kormányfő a megemlékezésen arról beszélt, Izrael a jövőben is védelmet és menedéket nyújt a zsidónak.

            Mindezek után feltehetjük magunkban a kérdést: mit teszünk mi a rasszizmus ellen? És hogy várjuk el, hogy a fiatalok felmérjék tetteik és gondolataik súlyát, ha a felnőtt társadalom sem mutat példát nekik ezen a téren.

A minap megtaláltam a tavaly évvégi retorika vizsgára írt szövegem, így gondoltam felteszem ezt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.